János föherceg: a „stájer” herceg

 

János osztrák főherceg az akkori Toscanai Lipót (Leopold) nagyherceg és a spanyol királylány Mária Ludovika 13. gyermekeként született 1782. január 20-án Firenzében (Palazzo Pitti).

Amikor 8 éves volt, apját II. József császár halála után annak utódjaként Bécsbe hívták. Szülei korán meghaltak, Ferenc testvére császár lett. A 18 éves hercegnek a francia forradalmi háborúban egy hadsereg irányítását kellet átvennie, és 1800 végén elveszítette a hohenlindeni csatát.

Utazásai során János főherceg megismerte és megszerette az alpesi országokat. Az 1805-ös elvesztett háború következtében Tirol, a főherceg kedvenc tartománya megközelíthetetlen volt számára, ezért egyre inkább Stájerországhoz vonzódott.

Az 1848-as forradalom és ugyanabban az időben János főherceg kormányzóvá történő kinevezése következtében a stájerországi tevékenysége félbeszakadt. 1850-ben a „stájer herceg” Bécsből mégis csalódottan visszatért Grácba, ahol a mai Palais Meran-ban a Leonhardstraße-ban székelt.

Az 1814-ik évre nyúlnak vissza János főherceg az iránti fáradozásai, hogy Stájerországban legalább egy kohászati „tanszéket” hozzanak létre. Csak 1840. november 4-én sikerült Vordernbergben a „Montan-Tanintézetet” (ma Haupstrasse 110) Tunerr Péter vezetésével megnyitni. A tanintézetet 1849-ben Leobenbe költöztettek át, és itt 1861-ben bányászati akadémiai rangot kapott. 1894/95-ben a műszaki főiskolákkal egyenrangúvá vált, amely 1904-ben a ”Bányászati Főiskola” új elnevezésben nyilvánult meg. 1975-ben nevezték át Leobeni Bányászati Egyetemmé.

A „Merániak Házát” (jelenleg Haupstrasse 85) 1822-ben János főherceg lakóházként vásárolta meg; Plochl Anna, a főherceg hitvese több évet töltött el itt.